Rólam

Jungábel Éva

Én nem szeretek magamról beszélni, de mivel lehet, valamit csak kellene írnom, és mivel ez valójában bizonyosság, nem szubjektív vélemény, talán leírhatom, hogy pontosan tudom, hogy kell felkészülni egy adott megmérettetésre, mivel ezt én magam megvalósítottam.

Mikor gimnáziumba jelentkeztem az általános tanulmányaim után, mind magyar nyelvből, mind matemtikából maximális pontszámú felvételi vizsgát írtam. Utána, mikor a továbbtanulásra jelentkeztem matematika szakirányon, mindenhova felvettek ösztöndíjasként, hogy mindegyik helyen teljesen mások voltak a szempontrendszerek: Szegedre, Budapestre(ez egy külön dolog volt, mint nulladik szint), Újvidékre és Belgrádba is. Végül Újvidéket választottam, ott kezdtem el és fejeztem be a tanulmányaimat szerb nyelven, hogy addig magyarul tanultam. Tehát igen, talán van némi fogalmam a kihívásokról és azok megugrásáról, noha nem voltam és vagyok egy csípős babgulyás, csak átláttam a rendszereket, és nagyon sok szorgalmat és kitartást raktam bele a dolgok elsajátításába. Továbbá, sikeresen készítettem már fel más tanulókat is felvételikre, vizsgákra.

S eddig tartottak az objektív dolgok.

A szubjektív dolgok azok, hogy én sose gondoltam, hogy a matematikát választom továbbtanulásként. Szerettem a matematikát, de sose gondoltam akkor, hogy ezt választom, míg hirtelen egyszer, mikor el kellett dönteni mit választok, nagyon erőteljesen és egyértelműen ez jött.

Azután, sose gondoltam, hogy tanítani fogok. Nagyszerű hivatásnak tartottam, de nem gondoltam, hogy erre is megyek, míg felkérést nem kaptam az egyetemen, hogy maradjak, és ez tanítással is járt, s ami nagy meglepetésként ért, noha az elejében voltak kihívások, hogy nagyon megszerettem a tanítást. S közben sok minden történt, nagyon mélyen elkezdett érdekelni az ember belső világa és az az által lévő ok-okozati összefüggések. Azután Magyarországra jöttem, befejeztem a doktori képzést és közben a tanári képzést is, hogy tanítottam is általános és középiskolában.

A programozás is elkezdett érdekelni, ezt az applikációt a játék elemmel együtt is magam csináltam. S talán itt kirajzolódik is hogy mit és hogyan gondolok: adottak különböző tulajdonságok, de még ha nem is, arra is van példa, hogy rajtunk múlik akár kőkemény munkával is, hogy mit hozunk ki magunkból, még ha esetleg a világ vagy csak bizonyos belső kételyeink nemhogy százszor, de százmilliószor is be akarnák bizonyítani, hogy mi alkalmatlanok vagyunk rá. Mert persze nem könnyű bármit is végrehajtani, nekem se volt egyszerű akár szerbül befejezni az egyetemet, ezt az applikációt is megcsinálni, főleg, hogy bizonyos dolgokat sose tanultam, stb. de talán ez létünk küzdelme is, továbbmegyünk vagy nem?

Ezért, az eredményekhez a másik fél hozzájárulására is szükség van, de én a tőlem telhetőt maximálisan megteszem.

S akkor álljon itt pár vélémény az eddigi tanulóktól: