Módszerek

Az én módszerem, hogy nincs módszer.

Na de, miért?

Már nagyon régóta nagyon mélyen és intenzíven foglalkoztat az ember belső világa, ok-okozati összefüggései, és arra jutottam, hogy nincs semmmire sem recept. Szituációk vannak, egyének és maga a szituáció determinálja, mi legyen a reakció, néha egészen meglepő módon.

Tehát, az egyén determinálja a választ, a módszert. Sok módszer van, mind fantasztikusak, de az egyén az, a szituáció az, ami determinálja, melyik "módszer", reakció kerüljön kifejezésre.

Egyébként szeretem a játékosságot, nagyon szeretek játszani, de nem gondolom, hogy minden csak móka és kacagás lenne. Szeretek kigondolni különböző játékokat ötvözve a tanítással, ahogyan ezen az oldalon is megtalálható egy saját ötletű játék az akciókra nézve, de tudom azt is, hogy az eredményekhez megfelelő edzésre is szükség van, ami nem mindig a könnyű és egyszerű.

Mindenki érti a test működését: mindenki tudja, hogy megfelelő erőnléthez szükség van edzésre, és mégis, a szellemi dolgoknál sokszor az a hit él, hogy ezekre a dolgokra nincs szükség, de meglátásom szerint van. Ahogy a testi erőnléthez is szükség van edzésre, ami néha fájdalmas, nehéz, fásult, megvannak a mélypontjai, úgy a szellemi munkánál is ez így van: vannak holtpontok, és van, hogy az edzések nem hozzák a megfelelő eredményeket, de mégis föl kell állni, és tovább kell menni. Persze, véleményem szerint nagyon fontos az öröm megléte is, az egyszerűség és a könnyedség megélése is, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ezt is belevigyem.

S az Idő. Mindenki két nap alatt szeretne lefogyni 20 kilót, vagy legalábbis hiper-szuper gyorsan megvalósítani bármit, de a dolgokhoz idő is kell, több szempontból is. A testi dolgokat nem kell magyarázni, de véleményem szerint a szellemi dolgoknál is nagy szükség van az időre, hogy többek között érjenek a dolgok, akkor is, ha egy intenzív edzés után valaki meg is pihen, mert ahogy az izmoknál is megfigyelhető ennek szükségessége, úgy saját megélésből és mások megfigyeléséből is véleményem szerint akkor is érnek a dolgok, mert nagyon érdekes módon, a szellemi dolgoknál is ez tapasztalható. Ezért van az, hogy rövid idő alatt az ember föltuningolhatja magát, de ez valószínűleg nem lesz tartós és mély, míg a hosszú távú futásnak talán sokkal mélyebbek és hosszan tartóbbak az eredményei. S ez nem könnyű, bennünk van a türelmetlenség, a gyors eredményekre való szomjúság, az akarat, ami egyrészről jó, hisz ez is visz előre, de másrészről talán ezzel is tanuljuk az alázatot, kitartást, megfontoltságot és bölcsességet.

S amit igazán, de igazán fontosnak tartok, elengedhetetlennek, az a biztonságos tér megélése és megtapasztalása. Semmi sem olyan fontos, mint a biztonságos tér megélése és megtapasztalása. Mikor az ember, a tanuló teljesen szabad és védett, szabadon kifejezheti magát, és nem baj, ha esetleg az irány téves vagy zsákutcába torkollik, ez mind nem baj, hisz az élet is ilyen, ez a velejárója, de fontos, hogy ilyen fiatal korban megtapasztalásra kerüljön, hogy a szabad próbálkozás még ha nem is vezet sikerre akkor és ott, mind nem baj, hisz valahol el kell indulni. A másik, lehet, ahogyan sok felfedezés is erről szólt, lehet, pont a hibákból születik meg valami, de ehhez el kell indulni. Mondják, aki nem dolgozik, az nem is hibázik, s ezt bizony én is így gondolom: nem az a probléma, ha valaki esetleg hibázik vagy valamit nem tud, hanem, ha meg sem próbálja. Ezért, óráimon erre különösen nagy hangsúlyt fektetek. Továbbá, tapasztalatim szerint, a "zavarok" is így könnyebben oldódhatnak vagy háttérbe szorulhatnak. Foglalkoztam BTN-es és SNI-s gyerekekkel is szoros együttműködésben a fejlesztő- és gyógypedagógusokkal is, így ebben is van tapasztalatom, továbbá, megfigyelésem, hogy sok valamilyen zavarral rendelkező tanulónak nagyon jó a logikai képessége, csak valamiért bizonyos helyzetekben és bizonyos területeken zavar keletkezik, de egyébként nagyon jó logikai képességekkkel rendelkeznek. Ezért, óráimon ez is a cél, hogy megteremtve a biztonságos teret, eseteg eme zavarok is valamelyest oldódjanak, háttérbe kerüljenek.